HTML

Egy gyakornok mindennapjai

Azt hiszem a blogom neve mindent elárul. "Egy gyakornok mindennapjai a Riviérán". 2010 februárjában léptem Franciaországba, és valószínűleg szeptemberben fogok visszatérni. A hat hónap alatt összegyűlt élményeimet és tapasztalataimat szeretném összefoglalni itt.

Friss topikok

  • somika88: :) Ritám, mosolyogva ülök a Vörösmartyn, annyire jók a bejegyzéseid! :) hát Franciaország, más me... (2010.03.18. 11:58) A konténer
  • somika88: Én meg kishíján az irodában, annyira nem volt senki! Az is jó volt! Hát drágaritám, lennék a hely... (2010.03.16. 23:19)
  • somika88: nyugi vagy fejbelövés? hát csak szépen lassan! langsam, Ruhe, ebből az következik, hogy én is a ny... (2010.03.16. 14:20) Az első meleg étkezés
  • somika88: Ez a bejegyzés arra ösztönzött, hogy regisztráljak, és kommentelhessem a hozzászólásaidat! Eléggé ... (2010.03.16. 14:13) Filmek

Linkblog

2010.05.13. 18:44 tothrita

türelem

Azt hittem, négy év kollégium után engem már nem érhet meglepetés, de kiderült, hogy van még mit tanulnom a türelemről…

 

A szobatársam hangulata gyakran ingadozik, ez az elején zavart, mert nem tudod hova tenni, hogy most mi is történt, te csináltál valamit, vagy mi történt… De aztán megszoktam, ilyenkor keresztülnézek rajta, megmondtam neki, ha valami baja van, mondja meg, ha pedig mással van problémája, akkor szívesen meghallgatom… Múltkor Valerienél is kicsapta a biztosítékot, egész nap olyan volt, mint aki citromba harapott.

Tegnap, a "hangosan reszelem a fürdőszobában a körmöm" dolog után elgondolkodtam egy pillanatra, de félre tettem, nem törődöm vele, ha neki jobb, hogy rám zárja az ajtót, hát legyen… De a mai durcit megint nem értem… Oké, ma szülinapja van, az ajándéka csak holnap érkezik, így én még nem kívántam neki boldog szülinapot, és távol van mindenkitől, ezt is értem. Már ma durcás és ideges amiatt, hogy holnap délután dolgoznia kell. Ma én dolgoztam, öt és nyolc óra között, de nincs a hotelban senki, ma nem esett, mindenki kint van, így még egy kávét sem kellett főznöm, és kihasználva az időt, a beadandómat csináltuk Gianluca-val, mert felszolgálásban már nagyon ügyes vagyok, de ez semmire sem elég, ez egyértelmű…

Szerintem is felesleges a váltott műszak, de ez van. Két féleképpen lehet hozzáállni, vagy vágom a pofákat, és utálom a világot, vagy próbálom a legtöbbet kihozni belőle. Nekem sem egyszerű kikerülni a mikor megyünk vacsorázni kérdéseket, és Gianluca nem mindig egyenes, de ez van. Ő a kollégám, és az az ember, aki csinálja a beosztást, és akitől lehet tanulni, aki hajlandó magyarázni…

Néha olyat tudnék mondani, de szerencséje, hogy a német nem az anyanyelvem.

Most viszont kijött a fürdőből, és az is idegesíti, ha gépelek, úgyhogy abbahagyom…

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://felevarivieran.blog.hu/api/trackback/id/tr182000784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása