Eltelt a munkaidő, a vendégek egész rendesek voltak, szép sorban érkeztek, fennakadás nélkül, mindenkivel volt időnk beszélgetni, aki igényelte. Van egy német házaspárunk, akik csak németül beszélnek, és a fiukkal vannak itt. Olyan kis édesek. A szüleimre emlékeztetnek egy kicsit. :)
Aztán munka után néztünk egy filmet a tv-ben, ami az utolsó öt percéig egész normális volt, olya kis könnyed, délutáni, de utána nagyon amerikaira sikeredett, világító torony, nagy egymásra találás és ne kelljen folytatnom... Pedig már majdnem izgultam, hogy most mi lesz, együtt maradnak-e, vagy sem...
Most estem ide, mert Viergenie vacsit csinált, Kartoffelauflauf-ot, ami olyan, mint a rakott krumpli, csak a kolbász és a szalonna helyett, brokkoli és sárgarépa van benne... :D Én meg vettem tortát desszertként, csak így látatlanban, így ketten jól kiegészítettük egymást, jah és ugye az elmaradhatatlan bor is megvolt a vacsi mellé. :)
Ma találtam egy helyet, ami pont remek lesz a Carlton mentes perceimre, amikor csak úgy olvasni szeretnék. Egy sziklán kell lemászni, ami természetesen kikövezett, és egy percre sem állt fenn a veszélye annak, hogy kitöröm a nyakam... :) De legközelebb, azért magammal viszem a biztosítási kártyám, meg a hívandó telefonszámot... Magamat ismerve, ez sosem árt, fő az elővigyázatosság. De tényleg remek hely, ott ülsz a fénynyaláb végén, és élvezed olvasás vagy zenehallgatás közben, hogy töri meg a lemenő nap fényét a víz... :) :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.