Egy gyakornok mindennapjai

Már most előre kell bocsájtanom, hogy nem lesz benne logika, talán időrendi sorrend, de ezt se tudom garantálni. :)

Lássuk!

1. Most, ami a legfontosabb, hogy van szállodában egy magyar párunk. Jaj!!! Emberek!!! Annyira más élőszóban beszélni valakivel magyarul. Sokat számít, hogy feltalálták a skypot meg a g-mail csevegőt, de azért ez nagyon más. Már két napja ezzel vagyok elfoglalva, hogy magyarok jönnek. :) Bent voltam épp az étteremben, töltöttem a büfét, megérkeztek, "Bon jour!" (természetesen) illedelmesen visszaköszöntek. Aztán hallottam, hogy magyarul beszélnek, kérdezik egymástól, hogy mit kérnek... Komolyan, alig tudtam a vajat a helyére tenni... De amikor megkérdeztem, hogy mit hozhatok, nyílván magyarul, akkor ők is nagyot néztek. :) Biztos nincs magyar fejem. :) De nagyon rendesek voltak, beszélgettünk egy kicsit, amikor kimentek az étteremből, akkor megkerestek, meg tanácsot kértek, hogy menjenek, meg mi merre, hány méter. Recepciós pályafutásom alatt már elmondtam egy párszor, de magyarul még soha. Olyan furcsa volt hallani magam, ahogy magyarul beszélek, de ez még mindig Beaulieu és Gianluca ott áll mellettem. Mintha a két kép összeférhetetlen lenne. :D Szóval nagyon örültem nekik. Még holnap is itt lesznek, de én szabad vagyok, úgyhogy nem hiszem, hogy összefutunk még. :(

2.Tegnap Nizzában voltunk.

2/a. Felszálltunk a buszra, két jegyet kérünk Nizzáig, erre mondja a pasas, hogy nem tud adni, mert elfogyott az a kis kártya, ami jegyként funkcionál. De a pénzt se vette el, hiszen nem tud mit adni cserébe. Vagyis ingyen elvitt mindenkit Nizzába, aki ott akart nála jegyet venni. Ez egy kicsit fordított, mint amit vártam. Nem tette zsebre a pénzt, és tárta szét a karját, hogy bocsi, de cetlit nem tudok adni. Dolgozhatott volna a saját zsebére, de nem tette. Fordítva vannak bekötve az emberek. Vagy a másik lehetőség, hogy inkább elvisz ingyen, mint hogy ne adjon igazoló szelvényt, hiszen egy ilyen nagy, hiper-szuper demokratikus államban mindig van valaki, aki ezt jogsértőnek találja... :)

2/b. Rengetegen voltam a városban, minden bolt fullon, tele fiatalokkal, és mindenki megy mindenfelé, olyan volt, mintha egy csomó hozzám hasonló, néha nem 100%-os koordinációval megáldott embert zártak volna össze. Borzalmas volt. Kb. 30 ember várt a H&M-be, hogy próbáljon. Nem csoda, hogy meghiusult a bikini vásárlási akciónk. :)

2/c. Vettem egy MP3 lejátszót. Otthon nem hiányzott, de itt kell. Szükségem van a zenére, jó magány ellen. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szükségem van a zenére, eddig fel sem tűnt, de mondhatni függő vagyok. Mivel eddig más lehetőségem nem volt, ezért magamnak énekeltem, de azért ez mégsem mehet a végtelenségig, hiszen elég gyakran kibukott belőlem a zene, és ezzel azért hosszú távon sokkolni a környezetem és a vendégeket, hát nem tudom... Merész cselekedet.

3. Monaco. Ahogy egyre többször járok ott, egyre jobban az az érzésem, hogy nagyon fel van fújva a dolog. Lakások 1,5 millió eurótól kezdődnek, és a 4,5 milliós egészen normálisnak számít. Itt van egy kis hely, építsünk egy japán kertet. Az eredmény viszont kicsi  lesz, a háttérben, az út másik oldalán a toronyházak... Nem tudom... De az pozitív, hogy Vasarely képet raktak az egyik ház tetejére. De pont nem szeretem azt a képet, de ezt elnézem nekik. :) Jah, és minden sokkal drágább. Egy kiló paradicsom, az majd egy euróval, az itteni superu-s árhoz képest.

4. Sikeresnek tűnik a kapcsolat felvevési kísérletem az itteni magyarokkal. Remélem lesz is belőle valami. :) A szállodában dolgozó 10 ember egy kicsit kevés nekem...

Egyéb hirtelen nem jut eszembe, és egyébként meg zenéket kell feltöltenem az új MP3 lejátszómra, úgyhogy, ha megbocsájtatok, lépek! :)

ui.: Az időrendet sem sikerült betartanom, reménytelen vagyok! :D