HTML

Egy gyakornok mindennapjai

Azt hiszem a blogom neve mindent elárul. "Egy gyakornok mindennapjai a Riviérán". 2010 februárjában léptem Franciaországba, és valószínűleg szeptemberben fogok visszatérni. A hat hónap alatt összegyűlt élményeimet és tapasztalataimat szeretném összefoglalni itt.

Friss topikok

  • somika88: :) Ritám, mosolyogva ülök a Vörösmartyn, annyire jók a bejegyzéseid! :) hát Franciaország, más me... (2010.03.18. 11:58) A konténer
  • somika88: Én meg kishíján az irodában, annyira nem volt senki! Az is jó volt! Hát drágaritám, lennék a hely... (2010.03.16. 23:19)
  • somika88: nyugi vagy fejbelövés? hát csak szépen lassan! langsam, Ruhe, ebből az következik, hogy én is a ny... (2010.03.16. 14:20) Az első meleg étkezés
  • somika88: Ez a bejegyzés arra ösztönzött, hogy regisztráljak, és kommentelhessem a hozzászólásaidat! Eléggé ... (2010.03.16. 14:13) Filmek

Linkblog

2010.08.28. 11:39 tothrita

Gilles

A mai nap elég érdekesre sikerült, érzelem dúsra.  A főnököm még délelőtt hátrahozta a papírjaimat, hogy nézzem át, kitöltötte őket mind a három nyelven, ha valami esetleg nem tetszik, akkor megbeszéljük. Leültem azzal a köteg papírral, egy idő után viszont nem bírtam, elkezdtek csorogni a könnyeim. Gilles-ről tudni kell, hogy szeret az irodájában ülni, és nem csinálni „semmit”, gondolok itt a gyakornokokkal felmerülő problémákra. Az ember azt gondolja, hogy nem is lát semmit, pedig de, lát mindent, és nem felejt. (Elég sok problémánk volt az osztrák lányokkal és Michele sem épp problémamentes, de amíg Valerie nem kiabál, addig nem igazán történik semmi.) Nem egyszer gondoltam, hogy a lelkemet is kidolgozhatom, az se fog neki feltűnni. … Tévedtem, feltűnt neki.

 

Bementem az irodájába, végeztünk némi módosítást. Megfelejtkezett róla, hogy nekem a német nem az anyanyelvem, így nem ártana beleírni, hogy úgy is beszélek. :)

 

Ön a legjobb gyakornok, akit egész eddigi pályafutásom alatt láttam.” – Öt év múlva nyugdíja megy… Ilyet se mondanak az embernek mindennap.

 

Munka alatt Sprüngli evés, csevegés az angolokkal, búcsú a 311-tól (hét hetet volt itt velünk), kenyérsütés, és a többi, szokásos vagy épp nem szokásos dolog.

 

Este koncert a kikötőben, séta Cap-Ferrat-ig. Valahogy így telt a mai napom…

 

Ui.: Most már kezdek tele lenni azzal, hogy egyedül vagyok, mindenhova egyedül megyek, mindent egyedül csinálok, ami még mindig jobb, mint úgy tenni, hogy élvezem a társaságot, pedig nem, de már nem kell sokat várni. Holnap, lehet, Valerienél alszom. Vasárnap remélhetőleg Nellivel csinálunk valamit, hajrá, megint gyerekezhetek. Hétfőn elvarrom a szálakat, kedden pedig munka után szedem a cuccaim, és este már Detti érkezik.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://felevarivieran.blog.hu/api/trackback/id/tr242254004

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása