Tegnap megérkeztek Virgenie szülei... Egy kicsit olyan, mintha az én szüleim is lennének, habár öt mondatnál még nem váltottunk többet. Kicsit félénkek, mert csak németül beszélnek, nem mindig értik, mi történik körülöttük. Nem igazán szereti apukája a franciákat, hasonló okokból, mint otthon az emberek nagy része, de el van ájulva. És ez olyan jó, hogy tetszik nekik, hogy csak tátják a szájukat. Virgenie megnyugodott, eddig nagyon stresszes volt, hajlamos egy kicsit túlaggódni a dolgokat, de most kivirult. Olyan kis édes, ahogy terelgeti a szüleit. :)
Annyi kaját hoztak, hogy szerintem három hétig be se tesszük a lábunkat a SuperU-be. :) Ma ettünk májkrémet, ami itt ugye nem kapható, és amikor kinyitottuk... Összefutott a nyál a számban. Itt már-már vegetáriánus életet élek, de most, ahogy megcsapott az illata, most esett le, hogy hiányzik. :)
Szóval ezek mennek itt, meg a vándor felhők... És "előléptem", ha nincs Valerie, én számlázhatok kizárólagosan, ami jó, mert megbíznak bennem, de felelősséggel is jár, én kontrolálok mindenkit, és nem hibázhatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.