Akkor lesz valaki igazi francia, ha mindenféle kényszerítés és hiányérzet nélkül képes megenni egy baguette-t üresen, vacsoraként... Ez a mai megállapításom, amelyet útban Biot felé tettem. Na meg az, hogy csapnivaló lennék franciának. :)
Még jó, hogy a gólya eredetileg nem ide pottyantott le.
És még mindig a fókák a kedvenceim. :D ("fóka-puszi")
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.