Ma ismét Nizzában töltöttem a szabad napom. Az ember csak elindul, de olyan könnyű egy napot ott eltölteni. SOsem jutot be a kiállításra, mert mindig elmúlik az idő...
Ma evett Kebab-ot, és 50 centtel többet adtak neki vissza, járt a "kávézójában", sikerült találkoznia egy franciával, akinek vannak magyar barátai, és miután sikerült megértetni vele, hogy én sosem fogom neki azt mondani, szeretlek, egész jól elbeszélgettek, de nem adta fel, pedig én csak álltam a zebránál. Rájöttem, hogy meg tudom nézni a képeket az új kutyánkról, és nagyon kis tündéri. Olyan részeken járt, ahol még sosem, és látott egy meseszép házat, kóborolt, feküdt a tengerparton, hallgatott zenét, számolta a repülőket, de aztán elvesztette a fonalat, halgatott egy rockbandát, akik jól játszottak, járt a piacon, evett almát, aztán visszautazott, az amerikaiak a nyakába ugrottak az utcán, fejet szellőztetett, csinált 2,5 fogásos vacsorát Virgenienek, és most beugrik a zuhany alá, aztán alszik, mert az jó, meg mertz holnal dolgzik, ismét váltásban, habár ennek nem örül... De a mai nap, az egy érdekes nap volt ismét...
ui.: egy kissé zavaros lehet a személyek miatt, de azt ma mind én műveltam, vagyis ő... Értitek?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.