Egy gyakornok mindennapjai

2010. 06. 24.

Tegnap este nem bírtam tovább, és feltettem a kérdést, mi baja… Kapott a nagymamájától száz eurót, és vasárnap vette észre, hogy eltűnt. Logikus módon azt gondolta, hogy én voltam, nekem van kulcsom, semmi nem volt felforgatva, és péntek este mondta is a parton, hogy képzeljem, kapott száz eurót. A szeme láttára tegnap este mindent kiforgattam a szekrényemből, természetesen sehol semmi.

Négy napja tudja, de nem szólt semmit. Most pedig hogy bizonyítsam, hogy nem én voltam? Semmi nincs a kezemben, és tényleg az a legkézenfekvőbb, hogy én tettem. A becsületemről van szó, és arról, hogy a következő öt hétben csak elsétálunk egymás mellett, szavak nélkül… Feküdtem az ágyamban, bámultam a falat, és küzdöttem a gondolattal, hogy a tőlem egy méterre fekvő ember azt gondolja, megloptam… Azt hiszem, soha életemben nem éreztem magam ennyire egyedül, mint tegnap este. Tehetetlen voltam, és elkeseredett. Kérdeztem, miért nem mondta előbb, és megmondta kerek-perec, hogy azt gondolta, én voltam. Borzalmas éjszakám volt…

Reggel kihívtam, hogy kérje meg Valeriet, kutasson át mindent. Szó szerint mindent, a ruháktól, az utolsó könyvig. Itt most már az én becsületemről is szó van, és mivel a hotelban dolgozom pénzzel, azért az se mindegy, hogy a kollégáim mit gondolnak, tisztára kell mosnom magam, amennyire csak lehet, nyílt lapokkal játszani. Ez nekem mondjuk először eszembe se jutott, még jó, hogy az embernek van egy anyja, aki ott van, ha kell, és aki gondolkodik helyettem. Szóval kitálaltunk, Valerie mindent felforgatott, nem talált semmit, aztán szép lassan kiderültek dolgok.

Ez nem az első alkalom, hogy pénz tűnik el. Azt eddig is tudtuk, hogy az egyik éjszakai recepciós lop. És nekünk is feltűnt, hogy eltűnik egy karton joghurt és ez-az, ha Yan van este, de ezzel csak viccelődni szoktunk. Ma kiderült, hogy más is írható a számlájára az elmúlt pár évben, de sosem kapták még rajta. A mi részünkre pedig gond nélkül bejuthat, ugyanis van még egy-egy kulcs mindegyik ajtóhoz, a nagy villanyóra szekrény pedig ott van nálunk, ezért még indoka is van ott tartózkodni. Hát, ennyi…

Az a szerencse, hogy egyik kollégámnak se jutott eszébe, hogy én voltam, mondta Gilles, hogy ne beszéljek badarságokat. Kapunk még egy zárat, amihez csak nekünk lesz kulcsunk, de nyílván ez nem old meg semmit. És az sem, hogy az eltűnt összeget kifizeti a főnök. Itt a bizalomról van szó. A nagy kérdés, hogy Virgenie elhiszi-e, hogy nem én voltam… Az első három hónapban nagyon sokat dolgoztam rajta, hogy jussunk valahova. Az utolsó egy hónapban minden annyira jó volt. … És most minden a szemetesben landol, csak azért, mert valaki ellopta azt a pénzt. …

Tudom, hogy mit érez, amikor hozzánk betörtek, én is nagyon rosszul éreztem magam utána.  Valaki az intim szférámon átsétált, elvett valamit, ami az enyém, nem érzem magam biztonságban a saját lakásomban, félek. Csak remélni merem, hogy hisz nekem, és nem engem fog büntetni más hülyesége miatt. Ha a hangulat olyan lesz, mint az elmúlt napokban, akkor biztos, hogy becsavarodom, nem tudom, hogy fogom túlélni a következő öt hetet.

Egyelőre csak várni tudok a zárt ajtók előtt, talán újra kinyílnak…