A strandon elgondolkodva néztem az eget, amikor egy nagyszerű felfedezést tettem. A repülők épp úgy közlekedtek, hogy az utánuk maradó kondenzcsíkok egy négyzethálót alkottak az égen... Elkábulva néztem, épp ekkor próbáltam feldolgozni Umberto Eco-tól származó mondatokat.
"A "tárgy" szó nem feltétlenül fizikai értelemben vett tárgyat jelent. A négyzetgyök is tárgy, noha még soha senki nem látta."
Aztán arra letten figyelmes, hogy egy másik repülő pofátlan módon keresztülsuhan az én kis szabályos négyzethálómon maga után csíkot hagyva... Hiába erőlködtem, nem sikerült belelátnom egy szabályos formát sem az új alkotásba... Szeretem nézni a repülőket, és itt határozottan szórakoztató számolni is őket, főleg a Cannes-i filmfesztivál és a Grand Prix ideje alatt... Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy vajon milyen emberek ülhetnek a repülőn? Ha mondjuk, Egyiptomból jön, akkor nyilván az utasok egy része arab, egy másik fele meg turista... De vajon merre tartanak? Szeretnék csak egy pillantást vetni rájuk, mint egy kis lény, hogy ők ne lássanak engem... Mi történik most ott épp? Szeretek repülni... Vajon van olyan, aki hasonlókon gondolkodik, amikor én ülök repülőn? Van, aki rám szeretne vetni egy pillantást? Van, aki a tengerparton ezen filózik, vagy épp a városi dzsungel közepén???
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.